Hazai hírek, események
Nemcsak tanítja, de tudja és csinálja is
2013.09.17
Interjú dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvossal, a Magyar Sporttudományi Társaság Mozgás=Egészség Programjának jószolgálati nagykövetével.
Tagja az Európai Sporttudományi Társaságnak, a Magyar Sportorvos Társaságnak, a Belgyógyász-, a Hypertónia-, a Kardiológiai- és a Rehabilitációs Társaságnak és a Magyar Kardiovaszkuláris Rehabilitációs Társaság tudományos bizottságának elnöke. Eddig három tankönyvet, nyolc monográfiát, 29 könyvfejezetet és 334 szakcikket publikált.Tizenévesen a (terep)motorozás, majd az úszás (serdülő rekord 1952-ben) volt a legeredményesebb versenysportja. A paletta az 1990-es években két magyar vitorlásbajnoksággal bővült. Ma is aktívan él, rendszeresen fut, úszik, gyalogol és nem utolsó sorban 1000 négyszögölnyi birtokát maga műveli.
Ön szerint eredendően lusta vagy mozgékony az ember?
A mozgás képessége és kivitelezése az élet alapvető része. Már a csecsemő is mozog, nem beszélve a kisgyermekről. A mozgás a korai életszakaszunkban a fejlődés mozgatórugója. A lustaság tulajdonképpen mennyiségi kérdés. Aki nem veszi észre, hogy a mozgás a normális élet része, az lomhává, inaktívvá válik. Ezzel egy örömforrástól fosztja meg magát, az egészségét is kockáztatja, végső soron a normális élettől esik el.
Mikor szoktunk le a mozgásról?
A polgárosodás biztosan egy ilyen történelmi korszak volt, amikor tömegesen fordultak el az emberek a földműveléstől, ami mindennapi fizikai aktivitással járt. A másikként a technikai civilizáció előretörését említeném, amikor találmányok özöne született és születik meg ma is a kényelmünkért. Gondolok itt a közlekedési eszközöktől kezdve a háztartási gépeken át a mai kor vívmányaiig, a számítógépekig sok mindenre. Jövedelmünk nagy részét gyakorlatilag a saját kényelmünkre költjük el.
Mit tart a legfontosabbnak ahhoz, hogy belső igényünkké váljon a mindennapi mozgás?
Egyértelműen a motivációnak van a legnagyobb ereje, a meggyőzésnek – amit magam is művelek – el kell ismernem, hogy jóval kisebb a szerepe. Persze fontos a családi minta is. De egész biztosan az a legjobb, ha valaki felfogja és belátja, hogy a rendszeres testmozgás a saját érdeke. És rögtön hadd tegyem hozzá, ez egyben társadalmi érdek is akár anyagi oldalról nézzük ld. a betegségekből adódó költségek, munkából való kiesés, akár emberi oldalról. De vajon felmerült-e komolyan, ha ez társadalmi érdek, akkor valahogy jutalmazzák a fittséget? Persze az is elég volna, ha sikerülne ezt a kultúránk részévé tennünk. A svédeknek például sikerült.
Azt mondja, társadalmi érdek, hogy fittek legyünk, de lehet-e definiálni a fittséget?
Nemhogy definiálni lehet, de konkrétan meg lehet mérni, méghozzá nem is túl bonyolultan és költségesen. A fittség meghatározása: állóképességi teljesítmény, ez pedig különféle tesztekkel könnyen és konkrétan mérhető. Mégsem tesszük, kérdezem; miért?! Miközben bizonyított tény, hogy a fittség hiánya jelentős rizikófaktor bizonyos betegségtípusok kialakulásában vagy komoly hátrány azok hatásos kezelésében. A háziorvos megméri a vérnyomásunkat, koleszterinszintünket, cukrunkat, a fittségünket miért nem? Pedig nem kéne hozzá semmi különös, még infrastruktúra sem, akár egy Cooper-teszt is elég lenne hozzá, hogy a fittségi állapot tudatában a megelőzés vagy a kezelés hatékonyabbá váljon. Van két szlogenszerű mondatom, amiket el szoktam mondani az előadásaimban. Az egyik, hogy „ha már kövér, legyen fitt!” A másik: „mérj fittséget, ne csak zsírt!” Mindkettő a fittséget hangsúlyozza a túlsúly szemszögéből, azaz egy túlsúlyos, de fitt embernek hasonlóak az életkilátásai, mint egy nem elhízott, kevésbé fittnek. Tehát a túlsúlyból eredő, megnövekedett kockázatok enyhíthetők az állóképesség javításával.
Hogyan válasszunk magunknak mozgásformát, milyen szempontok szerint?
Azt mondanám, hogy az első és legfontosabb, hogy mindenki olyan sportot vagy mozgást válasszon, amiben örömét leli. Amit kényszerűségből, összeszorított fogakkal űzünk, az biztosan nem lesz tartós és rendszeres. Márpedig napi, de legalább heti ötször kellene félórát közepes intenzitással mozognunk. A napi 60 perces mozgás pedig már jelentősen, 30%-kal csökkenti a mozgáshiányból fakadó betegségek kockázatát. Ilyenek a szív-és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, bizonyos daganatos betegségek, a magas vérnyomás. Nem beszélve az elhízásról. Bármilyen mozgás jó, amit megfelelő intenzitással, rendszeresen végzünk. Fontos, hogy fokozatosan szoktassuk magunkat hozzá a testmozgáshoz, aki most kezdi és netán súlyfeleslege is van, nem kell egyből futással kezdeni, lehet az lendületes gyaloglás is, a lényeg, legyen bírható, de „lihegős”. Pontos számítások vannak az intenzitás meghatározására is, amit szintén nem nagy ördöngösség magunkra vonatkozóan kiszámolni. Általában azt szoktuk javasolni, hogy a pulzusszám legyen nagyobb, mint 170 mínusz az életkor, de ezt az értéket 25 ütésnél jobban már ne emeljük meg. Az e fölé vitt pulzusszámmal már teljesítménysport-jellegűvé válik a mozgás.
Ha már a maximum értékeknél tartunk, át lehet esni a ló túlsó oldalára, azaz lehet túlzásba vinni a mozgást?
Persze meg lehet erőltetni magunkat, de azért nehezen tudom értelmezni a túlzásba vitt mozgást. Inkább úgy fogalmaznék, hogy pl. heti 30-40 km-nél több futás vagy mondjuk, napi 2-3 óránál több intenzív mozgás nem jár többlet előnyökkel.
A gyerekeket hogyan szoktassuk rá a rendszeres testmozgásra, elég, ha csak játszani hagyjuk vagy sportoltassuk?
Azt mondanám, 4-5 éves koráig játsszon, utána viszont a strukturált, szervezett mozgásformák eredményesebbek. De itt is az a fő szabály, hogy olyan mozgást végezzen, amit szívesen csinál. Az sem baj, ha többféle dolgot akar kipróbálni, vagy nem tart ki sokáig egy sportág mellett, hanem másikba akar kezdeni. A lényeg, hogy rendszeresen mozogjon. Nem tartom helyesnek, hogy már kisiskolás korban versenysportra válasszanak ki valakit, bár tudom, hogy az eredményesség miatt ez bevett gyakorlat.
Az ősz beköszöntével milyen mozgásformákat ajánl?
Nem gondolom, hogy a mozgásnál nagy szerepet játszana a szezonalitás, mégis, ha őszről van szó, különösen ajánlom a természetjárást. Jól eső és jó hangulatú fizikai aktivitás lehet a ház körüli munka is, a betakarítás, a gyümölcsszedés és a szüret.
