Érdekességek

Mire kell figyelnie az orvosnak, amikor a mozgást receptre írja fel?

A szív- és érrendszeri betegségek elkerülése érdekében az Amerikai Szív Társaság (American Heart Association, AHA) azt javasolja, hogy hetente legalább 150 perc közepes intenzitású aerob tevékenységet, hetente 75 perc intenzív aerob tevékenységet vagy a kettő kombinációját kell végezni, a hét minden napjára elosztva.

De felmerül a kérdés, hogy mennyire tájékozottak az orvosok a fizikai gyakorlatok felírásában, és miképpen kell felmérni a betegek állapotát, hogy mindig a megfelelő fizikai aktivitást javasolhassanak és ezzel ne ártsanak a betegnek.

Egy nemrégiben megrendezett konferencia egyik Costa-Rica-i kórházi kardiológus előadója prezentációjában ismertette
a testmozgás előnyeit és kockázatait a prevencióban, illetve ajánlásokat fogalmazott meg a megfelelő betegértékeléshez mielőtt az orvos a mozgást, a fizikai aktivitást írja fel betegének.

A fizikai gyakorlatoknak kardioprotektív, érzelmi, antiaritmiás és antitrombotikus hatásai vannak, illetve csökkenti a stresszt, azonban a javaslat előtt mindenképpen értékelni kell a szív- és izomrendszeri komponensek kockázatát, mivel a testmozgás önmagában is kiválthatja a nem kívánt koszorúér eseményeket és a gyakorlatok felírásakor a legfontosabb, hogy komplikációkat ne okozzon.

Az egyik legfontosabb tényező, hogy csak fokozatosan kell és szabad a testmozgást javasolnunk, mindenképpen figyelembe véve a beteg sporttal való eddigi kapcsolatát.   Nem javasolhatunk magas intenzitású kezelést a páciensnek, ha nem rendelkezik olyan előfeltételekkel, amelyek lehetővé teszik a kollaterális keringést - az adott terület ellátására szolgáló artériák mellékágai -, valamint a tüdő és a szív kapacitásának javítását.
Első alapfeltétel a testmozgás receptre való felírása kapcsán, hogy a betegek sportoltak vagy nem sportoltak korábban, majd át kell tekinteni a kórtörténetüket: akiknek kórtörténetében szív- és érrendszeri, anyagcsere- vagy vesebetegség fordul elő, valamint meg kell vizsgálni, hogy tünetekkel vagy tünetmentes betegségben szenvednek-e, hiszen a későbbi nem várt komplikációk elkerülése érdekében ezeket a tényezőket, paramétereket mindenképpen figyelembe kell venni a fizikai aktivitás, a testmozgás, a sport ajánlásakor.

Ha a betegnek nincsenek kellemetlen tünetei, amikor kis intenzitású fizikai tevékenységet végez, például amikor sétál vagy úszik, akkor ebben az esetben fenntartás nélkül folytathatja ezt a mozgásformát és nincs szüksége további vizsgálatra. Ha azonban tüneti betegsége van, és nem esik jól a mozgás, akkor az edzés után ki kell vizsgálni, mindenképpen megfontolandó valamilyen diagnosztikai módszer. Ezenkívül a fizikailag aktív és a testmozgás intenzitását növelni kívánó betegek esetében is javasolt részletes klinikai vizsgálat elvégzése és ha szükséges, további képalkotó vizsgálatokat is el kell végezni.

Figyelmeztető jelek lehetnek, ha valakinél a mozgás során:

szédülés, légszomj, rendellenes pulzusszám, ödéma az alsó végtagokban, zsíbbadás,
mellkasi fájdalom - különösen edzés közben, időszakos csuklás, szúró érzés a szívben
csökkent fizikai teljesítmény, fáradtság jelentkezik.

A testmozgás felírásakor figyelni kell a gyakoriságra, időtartamára (heti edzések száma, ideje), az intenzitásra (a terhelés közben mért pulzusszámra), a testmozgás idejére és típusára (aerob edzés vagy/és erősítő edzés) és a beteg korábbi sporthoz való viszonyulására, ezeket a paramétereket komolyan figyelembe kell venni.

Nagy probléma, hogy a legtöbb orvos nem tudja, hogyan, miképpen kell megfelelően felírni a testmozgást receptre, hiszen aki korábban nem foglalkozott ezzel a területtel, annak erre is külön kell figyelmet és időt fordítani, amikor a pácienssel konzultál.

Az orvosnak is megfelelő mértékben motiváltnak kell lennünk, fel kell ismernie a jelentkező akadályokat és fel kell kelteni a páciens testmozgás iránti érdeklődését, mert nyilvánvaló, hogy a fizikai aktivitás beépítése a mindennapi életünkbe segít az életminőség és az élethossz javulását illetően, vagyis az orvosnak megfelelő mértékben motivátornak kell lennie, sőt optimális esetben jó példát kell mutatnia.

Az ajánlások egyértelműek: a 18 és 64 év közötti egyéneknek heti 150 perc közepes intenzitású tevékenységet kell előírni, legyen az aerob, erősítő edzés vagy vegyes edzés. Ösztönözni kell a több mozgást és a kevesebb ülést, illetve olyan átfogó programokat kell javasolni, amelyek magukban foglalják a koordináció, az egyensúly és az izomerő fejlesztését. Ha a mozgásszegény életmód kockázati tényező, akkor arra kell ösztönöznünk a betegeket, hogy kezdjenek el minden alkalommal 1-2 percig fizikai tevékenységet végezni óránként, mert minden gyakorlatnak fokozatosnak és progresszívnek kell lennie a komplikációk elkerülése érdekében.

Alapvető a személyre szabott receptek felírása, lényeges az óvatosságnak és a megfelelő felméréseknek, azok elemzésének a fontossága, ismerni és tudni kell, hogy melyik gyakorlati rutint javasolja az orvos a betegnek. A pácienst is be kell vonni az önellátásba, megfelelő étrendet és folyadékpótlást kell biztosítani, és emlékeztetni kell őket arra, hogy fertőzés esetén ne eddzenek, mert ebben az esetben a szívizomgyulladás és a hirtelen halál veszélye is fennáll.
Például a prediabéteszes betegeknél kimutatták, hogy a testmozgás lassíthatja a cukorbetegség kialakulását. A lényeg az, hogy ismerjük milyen gyakorlatokat ajánlunk, legyen az aerob, erősítő edzés vagy a kettő kombinációja, úgy kell javítani a funkcionális kapacitást, és meghatározni a pulzusküszöböt, hogy eközben csökkentsük az egyéb társbetegségek, például a magas vérnyomás, az elhízás és a magas lipidszintek kialakulásának kockázatát.

Különbség van sportoló és a fizikailag kevésbé aktív ember között, és ezért minden beteget helyesen kell bevonni a rendszeres testmozgás gyakorlatába, hiszen értékelnünk kell a kockázati tényezőket, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szubklinikai szív- és érrendszeri betegségeket, ellenőriznünk kell, hogy szükség van-e esetleg stressztesztre vagy további képalkotó vizsgálatra, a szív funkcionális kapacitásának felmérésére. A testmozgást fokozatosan kell előírni, és fel kell mérni a beteg tápláltsági állapotát.

Az orvosoknak érteniük kell a fizikai gyakorlatok alapjainak előírását, ésszerű intenzitású kis beavatkozásokat kell először ajánlani, illetve olyan optimális gyakorlati tanácsokat kell adniuk, amennyire csak lehetséges az esetleges károk elkerülése érdekében, támaszkodniuk kell olyan szakemberek tudására, - mint a fizióterapeuták, a sportszakemberek, gyógytestnevelők és a gyógytornászok – akik ezen a területen járatosok.

https://espanol.medscape.com/verarticulo/5911341

További híreink