Érdekességek

A magas intenzitású „lépés edzés” bevezetése az intézeti/fekvőbeteg stroke-rehabilitáció során javítja a betegek funkcionális eredményeit

Egy, a közelmúltban megjelent amerikai tanulmány eredménye szerint a nagyintenzitású „lépés-edzés” bevezetése a stroke betegek intézeti rehabilitációjában nagy mértékben javítja a betegek funkcionális állapotát.

A vizsgálatok során „lépés-edzés” alkalmazása közben a rehabilitáció időszakában folyamatosan mérték a naponta megtett lépések számát, olyan stroke-n átesett betegek esetében, akiknél a napi rutinba nagy számú sétálással együtt járó edzésperiódust iktattak be. Ezeknél a betegeknél az alkalmazott lépések száma jóval magasabb (átlagosan 5 777±2 784/nap) volt, mint a hagyományosan módon rehabilitált kontroll személyek esetében (3 917±2 656/nap). A két csoport között mind a maximális, mind a maguk választotta járás sebessége is nagyobb mértékű volt (átlagosan 0,38 m/mp vs. 0,16 m/mp. A „Berg-egyensúly skála”  - amely  objektív módon határozza meg a páciens azon képességét, hogy biztonságosan egyensúlyozzon egy előre meghatározott feladat során - eredménye és a hatperces gyaloglás mértéke is jóval kedvezőbbnek bizonyult a sétával rehabilitáltak esetében, vagyis a nagyintenzitású edzés hatékonyabb módszer volt a rehabilitáció során.

Ezek az újonnan feltárt adatok tehát arra utalnak, hogy

a magasabb kardiovaszkuláris intenzitású, feladat-specifikus lépésgyakorlat olyan alkalmazandó módszer lehet, amely maximalizálhatja a mozgásszervi betegek regenerálódási/helyreállítási lehetőségeit.

Összefoglalva: ennek a vizsgálatnak a célja volt, hogy meghatározzák a nagy intenzitású edzések hatékonyságát a korai stroke betegek mozgási kapacitásával kapcsolatban a hagyományos, eddig megszokott rehabilitációs eljárásokhoz képest. A vizsgálatban összesen 110 beteg vett részt és közel azonos mértékben alkalmazták a lépés edzések módszerét a hagyományos eljárásokkal szemben.  A felmérések során többek között mérték a járás sebességét, a járás során megfigyelt legnagyobb sebességet, alkalmazták még a 6 perces sétatesztet, és a „Berg-egyensúly skála” módszerét. Az eredmények elemzésekor regressziós módszerrel összefüggéseket kerestek a demográfiai adatok és az edzési tevékenységek között, úgymint a napi lépések száma, a sétával eltöltött idő, a legnagyobb sebesség, az egyensúlyi tesztek eredménye stb.. Az adatokat mind a rehabilitáció elején, mind a végén is feljegyezték és elemzték.

A fekvőbeteg-rehabilitáció során alkalmazott magas intenzitású sétáló "lépés edzések" alkalmazása tehát szignifikánsan jobb járási és egyensúlyi eredményeket eredményeztek, mint a hagyományos rehabilitációs eljárások.

Szerkesztői megjegyzés: ezt a rehabilitációs módszert természetesen még további vizsgálatokkal, felmérésekkel kell kiegészíteni, de az mindenképpen lényeges tényező, hogy a megtett lépések száma, elsődleges előjelzője lehet a rehabilitáció során alkalmazott módszer hatékonyságának.

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31884902/

További híreink