Érdekességek

A fizikai inaktivitás a korai halálozás és számos nem fertőző betegség kialakult kockázati tényezője. SEGÉLYKIÁLTÁS!!

Becslések szerint az USA-ban 2008-ban a fizikai inaktivitás okozta a korai halálozás, a szívkoszorúér-betegség, a 2-es típusú cukorbetegség, az emlőbetegségek 6–10%-át.

2013-ban világszerte 53,8 milliárd $-ra becsülték a fizikai inaktivitáshoz kapcsolódó egészségügyi költségeket világszerte, amelyből 31 milliárd $-t a közszféra fizetett.

A testmozgást, mint egészség megőrző magatartásként világszerte ismerik, ennek ellenére a felnőtt lakosság 27,5%-a egyáltalán nem teljesíti a fizikai aktivitásra vonatkozó jelenlegi WHO által tanácsolt egészségügyi irányelveket.

A fenti elborzasztó számok csökkentése révén a javasolt fizikai aktivitási szintek nagyon nagy mértékben hozzájárulhatnának az ENSZ által szorgalmazott „Fenntartható Fejlődés” céljai eléréséhez, amit 2030-ra tűztek ki, hiszen a fizikai aktivitás növekedése közvetlenül hozzájárulhat a jó egészséghez és ezen keresztül a jól-léthez, mivel segítségével nagymértékben csökkenhető lenne a nem fertőző betegségek miatti korai elhalálozás.

Az ülés az új dohányzás! illetve amennyiben ülés közben még dohányzunk is, akkor duplán, sőt hatványozottan ártunk nemcsak az egészségünknek, hanem a pénztárcánknak is.

Furcsa leírni, de a legtöbb ember legfőbb barátai közé tartoznak a székek, a fotelek és a zsámolyok – akár a munkahelyen, akár otthon -, ennek a barátságnak, vagyis a hosszú idetartam ülésnek és az ehhez kapcsolódó mozgáshiánynak azonban komoly ára van. Ami feszültséggel és hátfájdalmakkal kezdődik, az elhízással, a rossz testtartással, a rák, a stroke, a szív és keringési és a cukorbetegség kockázatának növekedésével, sőt az elvárhatnál korábbi elhalálozással is végződik.

Az ülés az első számú egészségügyi kockázat manapság, még a dohányzásnál is rosszabb, a kettő együtt pedig már szinte bűn.
A fejlettebb gazdaságú országokban az emberek átlagosan több, mint 6-7 órát töltenek üléssel, sőt egyes tanulmányok akár 11,5 óráról is beszámolnak.

Gondoljon bele mindenki, hogy az ember csontrendszerét napi 20-30 km-es gyalog túrákra „tervezték”, ehhez képes ezek riasztó számok. A napi „ülésorgiák” azonban aligha meglepőek, ha jobban szemügyre vesszük a fejlett nyugati lakosság életmódját.

A gyerekek az iskolákban, az egyetemi diákok a szemináriumi termekben, a felnőttek az irodákban ülnek szinte egész nap. Az emberek autóban vagy tömegközlekedési eszközökön ülve utaznak egyetemre vagy dolgozni majd onnan haza. Otthon a fáradtságtól kimerülve, mintegy lazításképpen a filmeket és a sorozatok legújabb epizódjait, a focimeccseket a fotelből vagy a kanapéról nézik. Ülve használják a számítógép, a mobiltelefon, a tablet, és természetesen ülve isznak meg egy italt a barátokkal a jól elvégzett munkanap vagy egyetemi elfoglaltság után.

Érdekes az összefüggés a jobban képzett és jobban kereső emberek és a népesség kevésbé képzett és alacsonyabb keresetű része között. Minél magasabb az iskolai végzettsége és/vagy minél magasabb a jövedelme, annál kifejezettébe válik a mozgáshiány. Az akadémiai oktatók és a topmenedzserek ülnek a legtöbbet.

Mit tesz a testmozgás az ember testével, szervezetével, amit nem erre „terveztek”? vagyis, hogy egésznap egyhelyben üljön.
Most kapaszkodjon meg mindenki a szék karfájában, mert ez a számtalan tanulmány által bizonyított hír nem sok jót ígér. A mozgáshiány évek óta mindenféle betegséggel jár együtt. A hosszú időn át, sok résztvevővel végzett vizsgálatok most megerősítik a legrosszabb feltételezéseket, és vérfagyasztó számokban fejezik ki azokat.
 

A hosszan tartó ülés következményei: Világszerte többen halnak meg mozgáshiány miatt, mint dohányzás miatt. Minden tizedik haláleset az elégtelen testmozgás miatt következik be

- Az órákon át tartó ülés drámaian növeli a mozgásszervi megbetegedések kockázatát

- A feszültség az izmainkban, a porckorongsérv és más hátproblémák klasszikus „irodai székproblémák”, amelyek hiányzásokhoz, betegségekhez és gyakran rokkantsághoz vezetnek.

- A hosszú ideig tartó ülés lelassítja az anyagcserét: elhízáshoz, a lábak duzzanatához, visszér és keringési zavarokhoz vezethetnek.

- A 2-es típusú cukorbetegség vagy a rák kialakulásának kockázata drámaian megnő.

- Növekszik a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a stroke és a trombózis kockázata.

- A mozgáshiány magát a pszichét sem kíméli, és elősegíti a depresszió kialakulását.

- Az ülés lelassítja a keringést, és feltorlódik a vér az alsó végtagokban. Már 60 perc elteltével az érrendszeri funkciók a lábakban körülbelül 50%-kal csökkennek.

-Az anyagcsere lelassul, az energiafelhasználás csökken.

- Az oxigénellátás szintén csökken az izmokban. A mozgatórendszer a megerőltetés hiánya miatt legyengül, a felső test tartásért felelős izmai viszont szünet nélkül dolgoznak és így megfeszülnek.

-Hosszú ideig tartó hátfájás lehet a következmény, amely gyakran krónikussá válik, és ennek megfelelően rontja a hangulatot. A rossz testtartás, a hátproblémák, az elhízás és a szív- és érrendszeri betegségek további következmények lehetnek.

A felsoroltak talán elegendő okot adnak arra, hogy tartsa mindenki kordában az egészségét és óvakodjon a káros mozgáshiánytól, és ismét tegyen valamit saját egészségéért, hiszen világszerte többen halnak meg mozgáshiány miatt, mint dohányzás miatt. Minden tizedik haláleset az elégtelen testmozgás miatt következik be
 

Szerkesztői megjegyzés: A fizikai inaktivitással összefüggő globális egészségügyi teher szintén jelentős. Ezek az adatok elengedhetetlenek a kormányok és a döntéshozók tájékoztatásához, különösen a népes, közepes jövedelmű országokban. Míg a nem fertőző betegségek relatív terhe a magas jövedelmű országokban a legnagyobb, addig a közepes jövedelmű országokban van a legtöbb fizikai inaktivitás által érintett ember. 2018-ban az Egészségügyi Világközgyűlés jóváhagyta a „2018–2030 közötti időszakra vonatkozó globális cselekvési tervet a fizikai aktivitásról”, és célul tűzte ki a fizikai inaktivitás globális szintjének 15%-os csökkentését 2030-ig. Az eredmények bizonyítják, hogy a fizikai inaktivitással összefüggő közegészségügyi terhek valóban globális problémát jelentenek, amely nemzetközi, de inkább nemzeti együttműködést igényelnek a változás mozgósítása és e közegészségügyi célok elérése érdekében.

További híreink