Érdekességek

Jóga vagy erősítő gyakorlat térdízületi oszteoartritisz esetén -A jóga fájdalomcsillapító hatása

Az elmúlt időszakig kevés tudományosan vizsgált bizonyíték állt rendelkezésre a különböző testmozgási módok, például a jóga és az erősítő gyakorlatok összehasonlító hatékonyságáról a térdízületi oszteoartritisz (OA) kezelésében. Az alábbiakban bemutatott randomizált klinikai vizsgálat összehasonlítja a jóga és az erősítő gyakorlatok hatékonyságát a térdfájdalom csökkentésében térdízületi oszteoartritiszben szenvedő felnőtt betegeknél.

Egy Ausztráliában végzett vizsgálat eredményei szerint a térdízületi oszteoartritiszben (OA) szenvedő betegeknél mind a jóga és mind az erősítő gyakorlatok egyaránt csökkentették a térdfájdalmat a 12 hét alatt intervenció alatt. A két csoport között a hatás erősségében nem találtak szignifikáns különbséget. 24 hét után azonban a jóga gyakorlatokat végző csoportban szerény javulás történt mind a funkciókban mind az életminőségben.
A felmérést az ausztráliai Tasmániában található központban végezték randomizált, vagyis véletlenszerűen kiválasztott személíeknél egy összehasonlító hatékonysági vizsgálatban, ahol a jóga és az erősítő gyakorlatok hatékonyságát hasonlították össze a térdízületi oszteoartritisz tüneteinek kezelésében.
Összesen 117 térdízületi oszteoartritiszben szenvedő résztvevőt vizsgáltak, akik átlagéletkora 62,5 év volt, közülük 72,6% nő.  A résztvevőket véletlenszerűen két hasonló létszámú csoportba osztották be, az egyik csoport tagjai egy  jógaprogramban (n = 58), míg a másik csoport tagjai egy erősítő gyakorlatprogramban (n = 59) vett részt, amelyek mindegyike 24 hetes foglalkozást jelentett.
A résztvevők 12 héten keresztül hetente két személyes csoportos foglalkozáson vettek részt, amelyeket fizioterapeuták és jógatanárok vezettek, valamint hetente egy otthoni foglalkozáson, majd további 12 héten keresztül hetente három otthoni foglalkozás keretében folytatták a beavatkozást. Az eredményeket több időpontban értékelték, beleértve a kiindulási állapotot, valamint a 4., 8., 12., 16., 20. és 24. hetet.
Az elsődleges kimeneteli eredmény a térdfájdalom változása volt, amelyet a vizuális analóg skála pontszámával mértek 12 hét alatt, minimális, klinikailag jelentős 15 mm-es különbséggel és 10 mm-es, kisebb küólönbséggel.
A másodlagos kimenetelek közé tartozott a vizuális analóg skála pontszámának változása, ez egy speciális, az úgynevezett Western Ontario és a McMaster Egyetemek Osteoarthritis Indexének (WOMAC) pontszámait jelenti, ami a fájdalom, a funkció és a merevség tekintetében jelzett változást az életminőségben és a depresszióban egyaránt a vizsgálati 24 hét alatt.

Az eredmények alapján mind a jógázók, mind az erősítő gyakorlatokat végzők csoportja klinikailag releváns javulást mutatott a térdfájdalom pontszámokban a vizsgálat első 12 hete alatt, a csoportok között nem volt szignifikáns különbség.

A jógázó csoport tagjai mérsékelten nagyobb javulást mutattak az erősítő gyakorlatokat végző csoporthoz képest a WOMAC fájdalom-, funkció- és merevség pontszámaiban, valamint az életminőségben és a fizikai teljesítményben a gyors tempójú sétateszten 24 hét alatt.

A beavatkozás első 12 hetében a beavatkozással összefüggő mellékhatások előfordulása magasabb volt a jógacsoportban, de súlyos mellékhatásokról esetükben sem számoltak be a vizsgálatokat végző szakemberek.

Szerkesztői megjegyzés: A tanulmányban bemutatott eredmények arra utalnak, hogy a jóga, mint alternatív vagy kiegészítő testmozgási lehetőség integrálása a klinikai gyakorlatba nagymértékben segítheti a térdízületi oszteoartritisz kezelését.

JAMA Netw Open, 2025. április 8;8(4):e253698. doi: 10.1001/jamanetworkopen.2025.3698

További híreink