Érdekességek
Az elhízás számos krónikus betegség kockázati tényezője, és növeli az általános és a szív-, és érrendszeri betegségben elhalálozottak arányát
2025.03.02A kardiorespiratórikus fittség (CRF) a szív- és érrendszeri betegségek és az általános mortalitás erős előjelzője, és mérsékli a túlsúllyal és az elhízással kapcsolatos kockázatokat. Ezek az adatok fontos hatással vannak a közegészségügyre és a kockázatcsökkentési stratégiákra.
Egy a napokban megjelent tudományos kutatásokra alapozott híradás szerint az elmúlt négy évtizedben jelentősen megnőtt az elhízás előfordulása. Németországban például a felnőttek 25 százalékának testtömegindexe (BMI) magasabb, mint 30, ami a definíció szerint már a komoly elhízottság kategóriáját jelenti. Ezen a nagyon elhízott embercsoporton kívül sok ember túlsúlyos, vagyis a BMI-je 25 és 30 közötti.
A normál testsúly elérése érdekében a közegészségügyi stratégiák elsősorban a súlycsökkentésre és az életmódbeli változtatásokra összpontosítanak. Azonban az ezen a téren eddig elért sikerek igencsak mérsékeltek.
A visszaesések aránya az elmúlt 10 évben majdnem 100 %-os volt, azonban a súlycsökkenés önmagában nem mutatja a halálozási kockázat következetes csökkenését.
Sok kutatóban egyre inkább felmerült az a kérdés, hogy vajon a testsúly a döntő tényező a mortalitás szempontjából, illetve, hogy miképpen lehet a kockázatot valamilyen más módon is befolyásolni.
Ha a kardiorespiratórikus fittséget vizsgáljuk, nyilvánvalóan fordítottan arányos összefüggés van mind az általános, mind a kardiovaszkuláris mortalitással. Emiatt a CRF-et fontos létfontosságú paraméterként javasolták meghatározni, de ez manapság még nem része a túlsúlyos és elhízott egyének kockázatkezelési irányelvek megfogalmazásakor.
Az elmúlt három évtizedben több prospektív, vagyis jövőbe mutató tanulmány vizsgálta a kardiorespiratorikus alkalmasság és a testtömeg-index mortalitásra gyakorolt hatását. A napokban egy szisztematikus áttekintést és egy metaanalízist tettek közzé, amelyek az eredmények sokaságát elemzik és egyesítik.
A szisztematikus áttekintés és metaanalízis 20 cikket tartalmazott, összesen 398 716 résztvevővel.
Az elemzés kimutatta, hogy a „fitt” kategóriába sorolt embereknél nem volt statisztikailag szignifikánsan megnövekedett a szív-, és érrendszeri kockázat, illetve az általános mortalitás kockázata – függetlenül a BMI értékétől.
Az eredmények részletesen azt mutatták, hogy a normál testsúlyú, fitt egyénekből, túlsúlyosakból és fitt egyénekből (kockázati tényező az összhalálozáshoz: 0,96), valamint az elhízott és fitt egyénekből (kockázati tényező a teljes mortalitásra: 1,11) álló referenciacsoporthoz képest nem volt szignifikánsan megnövekedett az összhalálozás kockázata.
Vagyis a fittség megléte fontosabb, mint maga a testsúly.
Más volt a helyzet a normál testsúlyú, de kardiorespiratorikus fittség szempontjából alkalmatlan emberek (kockázati tényező az összhalálozásra: 1,92), a túlsúlyos, de a CRF szempontjából alkalmatlan emberek (kockázati tényező az összhalálozásra: 1,82) és az elhízott, de a CRF szempontjából alkalmatlan emberek (kockázati tényező az összhalálozásra: 2,04) esetében.
Az általános halálozási kockázat a kevésbé fittek esetében kétszer akkora volt összehasonlítva azokkal, akik nem voltak kardiórespiratorikus szempontból fittek.
A kardiovaszkuláris mortalitás kockázatának elemzése hasonló képet tárt fel.
Bár a túlsúlyos és elhízott egyének halálozási kockázata magasabb volt, mint a normál testsúlyú, fitt egyéneknél, de ezek az értékek nem értek el statisztikai szignifikanciát. A kevésbé fitt embereknél azonban a kockázat jelentősen megnőtt. Normál testsúlyú, nem fitt embereknél kétszeres, a túlsúlyos, nem fitt embereknél 2,5-szeres, az elhízott, nem fitt embereknél 3,3-szoros volt.
A szerzők tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a kardiorespiratorikus alkalmasság szignifikánsan nagyobb hatással van a mortalitásra, mint a testsúly.
Annak érdekében, hogy az eredményeket az emberek széles körére is kiterjesszék, fontos, hogy a vizsgálatban hogyan határozták meg az „illesztést”. A legtöbb bevont vizsgálatban a résztvevőknek csak a vizsgált populáció 20. percentilisét kellett túllépniük a fizikai teljesítmény tekintetében ahhoz, hogy „fittnek” minősüljenek.
A halálozási kockázat jelentős csökkenése érhető el mérsékelt, életkorhoz igazított fizikai aktivitással a BMI-től függetlenül.
Szerkesztői megjegyzés: Mivel a túlsúly és az elhízás gyakran más kockázatnövelő tényezőkkel, például 2-es típusú cukorbetegséggel is összefüggésbe hozható, már mérsékelt fizikai aktivitással a mortalitás kockázata jelentősen csökkenthető, de nem csökkenthető a referenciacsoport értékére. Ez mindenképpen magasabb kardiorespiratórikus fittség szintet igényelhet.
https://www.zeitschrift-sportmedizin.de/kardiorespiratorische-fitness-wichtiger-fuer-das-mortalitaetsrisiko-als-gewicht/
