Érdekességek

Alaphelyzetben eltérő a nők és férfiak anyagcseréje, majd ez változik a fizikai aktivitás hatására

Érdekes adatokat mutattak be egy a közelmúltban Spanyolorstágban megtartott tudományos rendezvényen, mely szerint a rendszeres fizikai edzésprogram megkezdésekor a túlsúlyos és elhízott, illetve már régóta ülő életmódot folytató férfiak és nők vázizomzatában különbözik a szénhidrátok és a zsírsav anyagcseréje, de ezeket az eltéréseket a rendszeres edzés csökkentheti, és hasonló pozitív metabolikus változásokat idézhet elő mindkét biológiai nemben.

A testsúlycsökkentő programok során a vázizomzat rendszeres stimulálásával, vagyis a testmozgással meg lehet előzni a fogyással összefüggő izomvesztést, és javítható az inzulinérzékenység, illetve a szénhidrát egyensúly kontrollja 2-es típusú cukorbetegségben, azonban kiderült, hogy a nemi alapú különbségek fennállnak.

Egy a napokban nyilvánosságra került tanulmány német szerzői egy mozgásprogram/edzés program hatását vizsgálták a vázizomzat molekuláris különbségeit tekintve, amit ülő életmódot folytató férfiak és nők körében végeztek.

A kutatók 16 túlsúlyos vagy elhízott átlagosan 30 éves nő és 9 férfi izombiopszia (izomból vett minta elemzése biokémiai, hisztokémiai eljárásokkal, amikor egy erre a célra kialakított speciális tűvel egy kis darabot vágnak ki a vizsgálandó izomból) révén begyűjtött mintáján végezték, három különböző időpontban – kindulási helyzetben, az első edzés után és az utolsó edzés végén.

A vizsgált 8 hetes időszakban az edzéseket hetente háromszor 1 óra időtartamban végezték, amely során közepes vagy intenzív állóképességi gyakorlatokat kellett elvégezni szakember felügyelete mellett (30 perc kerékpározás ergométeren és 30 perc séta futópadon).

A biopsziákat három omika adat (nagy mennyiségű adatok) mintázatai alapján határozták meg, ilyen a DNS-metiláció  a be- és kikapcsolt génekbe való betekintést (epigenomika), a génekből átírt RNS-molekulák (transzkriptomika) és a fehérjék (proteomika) alapján.

A kiindulási helyzetben 120 fehérjében, valamint 16 012 gén DNS-metilációs helyén és 1 366 RNS-transzkriptumban találtak nem specifikus különbséget/eltérést.

A férfiak esetében nagyobb mennyiségben mutattak ki a glikolízishez (a szénhidrátok lebontásának kezdeti lépesei) kapcsolódó fehérjéket és más, a glukóz lebontásában részt vevő, az izmok úgynevezett gyorsan összehúzódó rostjaira jellemző fehérjéket, míg a nőknél több volt a zsírsav-anyagcsere szabályozásáért felelős fehérje.

Az első edzésre adott válasz eltérő volt a férfiak és a nők között, a sejtes stresszreakció túlnyomórészt a férfiaknál volt jellemző.

A 8 hetes gyakorlati edzés végére ezek a nem-specifikus különbségek mérséklődtek  a vázizomzatban, ami a tápanyagok oxidációjáért és az ATP-termelésért felelős a sejtek mitokondriumában található fehérjék növekedéséhez vezetett férfiak és nők esetében egyaránt.

De mi is ennek a mindennapi gyakorlat számára is fontos jelentősége?

Ezek az eredmények azért lényegesek, mert a fizikai terhelés/edzés következtében megnövekedett glukóz és lipidek energiatermelő kapacitása kulcsfontosságú a döntően a kedvezőtlen életmódbeli szokások révén kialakuló 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében.

Addig míg a vázizmok kezdeti reakciója, válasza a testmozgásra nők és a férfiak esetében különböző, addig az ismételt, folyamatos, rendszeres edzés úgy tűnik, hogy megszünteti ezeket a különbségeket, és jótékony anyagcsere-változásokat vált ki mindkét nem esetében.

https://www.medscape.com/index/list_11861_0

További híreink