Érdekességek
A hosszan tartó üléssel járó munka növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, DE már a nap folyamán végzett rövid fizikai aktivitás is segíthet enyhíteni a negatív hatásokat.
2025.08.17Egy közel félmillió felnőtt bevonásával Tajvanon végzett vizsgálat eredményei szerint, akik arról számoltak be, hogy munkájukat és/vagy napi tevékenységüket többnyire ülve végzik, azoknál, 16%-kal magasabb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és 34%-kal magasabb a szív- és érrendszeri halálozás kockázata összehasonlítva azokkal, akik többnyire nem ülő tevékenységet végeztek.
A kutatók állítása szerint, a tanulmányukban részt vevő, a munkahelyükön felváltva ülő és nem ülő embereknél is 16%-kal csökkent a bármilyen okból bekövetkező elhalálozás mértéke azokhoz képest, akik többnyire ültek a munkahelyükön.
Tapasztalatuk szerint ugyanis azoknál, akik többnyire ülnek a munkahelyükön, de szabadidejükben intenzív fizikai aktivitást végeznek, azoknál a bármilyen okból bekövetkező halálozás mértéke összehasonlíthatóan kisebb mértékű azokkal összehasonlítva, akik többnyire nem ülnek a munkahelyükön, de szabadidőben alacsonyabb fizikai aktivitást mutattak. A szabadidős fizikai aktivitás magában foglalta a kocogást és a futást is.
A nagy intenzitású fizikai aktivitás/testmozgás vagy szabadidős tevékenység kevesebb üléssel kombinálva semlegesítheti vagy majdnem semlegesítheti a hosszan tartó ülés hatásait.
Ideális lenne tehát mindenkinek elkerülni a hosszan tartó ülést, vagy legalábbis ezt összességében kevesebbet tenni napi 6-8 óránál, de sajnos sokan napi 10, 12, 14 órát is ülnek.
Egyértelműen tehát azok vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve, a hosszan tartó ülés káros hatásai következtében, akik ülőmunkát végeznek, és ehhez még kevés testmozgás vagy szabadidős fizikai aktivitás társul.
A tanulmány eredményei szerint tehát a fizikai aktivitás fokozása enyhíteni látszik a kockázatot.
Az egyszerű ülésmentes alternatívák: az álló íróasztalok például ülésmentes alternatívát jelentenek a munkahelyen, akárcsak a gyakori, rövid séták, akár csak a 60 másodperces rövid megszakítások is, például a nyomtatók távolabbra vagy a folyosóra helyezése. Egyik másik egyszerű mód lehet a munkahelyi vízfogyasztás növelése, és ezáltal a gyakori mosdószünetek kikényszerítése, amelyek felrázzák és mozgásba hozzák, ha rövid időszakra is az embereket.
A JAMA Network Open folyóiratban 2024 elején publikált tanulmányban 481 688, korábban szív- és érrendszeri betegséggel nem rendelkező felnőtt (átlagéletkor 39,3 év; 53,2% nő) adatait vizsgálták, - akik tevékenységét átlagosan 13 évig követték nyomon -, akik 1996 és 2017 között részt vettek egy egészségügyi szűrőprogramban Tajvanon. A résztvevők kérdőíveket használtak az aktivitási szint és a munkahelyi ülőmunka-idő önbevallására. A résztvevők körülbelül egyharmada azt mondta, hogy felváltva ül és nem ül a munkahelyén, 60%-uk főként ülésről számolt be. Az utóbbi csoportban 47,5%, a felváltva ülő és nem ülő csoportban 52%, valamint a többnyire nem ülő csoportban 57% jellemezte magát fizikailag inaktívnak.
A többi csoporthoz képest a többnyire ülő csoportban lévő felnőttek jellemzően fiatalabbak voltak, magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, és kisebb valószínűséggel dohányoztak, fogyasztottak alkoholt, vagy voltak túlsúlyosak, illetve elhízottak, és szenvedtek magas vérnyomás betegségben.
Azoknál az embereknél, akik többnyire ülőmunkát végeztek a munkahelyükön, a nem ülőkkel összehasonlítva magasabb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozási arány, függetlenül a nemtől, az életkortól, a dohányzási státusztól vagy a krónikus betegségtől, hasonló mintázatot figyeltek meg a szív- és érrendszeri halálozások esetében is.
Azoknál, akik a munkahelyükön felváltva ülést és nem ülést jeleztek, nem volt nagyobb a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázata a többnyire nem ülő egyénekhez képest.
Továbbá, amikor a résztvevőket a szabadidős fizikai aktivitás szintje szerint kategorizálták, azoknál, akik többnyire ültek a munkahelyükön, minden szinten magasabb volt a bármilyen okból bekövetkező halálozási kockázat, mint azoknál, akik felváltva ültek és nem ültek.
Azoknál, akik többnyire ülnek a munkahelyükön, és napi 15-29 perc szabadidős fizikai aktivitásról, illetve kevesebb mint 15 percről számoltak be, a fizikai aktivitás napi 15, illetve 30 perccel történő növelése a halálozási kockázatot a többnyire nem ülő, inaktív egyénekéhez hasonló szintre csökkentette.
Az órákon át tartó ülés hozzájárul az alsó végtagok és a törzs nagy izmainak mozgáshiányához, ami fokozott véráramlást eredményez az alsó végtagokban, ami csökkent inzulinaktivitást, cukorbetegséget, elhízást, metabolikus szindrómát és rossz vesefunkciót okozhat.
Szerkesztői megjegyzés: A modern életmód részeként sajnos a hosszan tartó ülés normálisnak és elfogadottnak számít és még mindig nem kap kellő figyelmet, annak ellenére, hogy káros hatása az egészségügyi eredményekre kimutatható. A kapcsolódó ártalmak hangsúlyozása és a munkahelyi rendszer megváltoztatásának javaslata segíthet a társadalomnak ’denormalizálni’ ezt a gyakori viselkedést, hasonlóan a dohányzás területén az elmúlt években végzett felvilágosító munkához.
Megfontolandó javaslat, hogy a munkaadókat be kell vonniuk abba a felvilágosító munkába, hogy segítsék alkalmazottjaikat abban, hogy munkahelyükön több fizikai aktivitást végezzenek a nap folyamán. Az álló íróasztalok és szünetek mellett kijelölt területeket kellene biztosítani a szabadidős testmozgáshoz, például ping-pong asztalok kihelyezésével, DE más egyszerű dolgokkal is ösztönözni lehetne a munkavállalókat a mozgásra, például riasztások beállítását az órára vagy a telefonra, amelyek emlékeztetnek arra, hogy félóránként vagy óránként 60 másodperces álló és/vagy sétaszünetet kell tartani.
https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC10799265/
