Érdekességek

A mozgás valóban gyógyszer?

A mozgást egyre inkább az általános egészség alapvető összetevőjeként ismerik el az egészségkultúrával, testkultúrával foglalkozó szakemberek és ezt gyakran a „mozgás orvosság, mozgásgyógyszer” kifejezéssel illetik.

A rendszeres testmozgás segíthet megelőzni és ha már kialakult, akkor kezelni számos betegséget, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a 2-es típusú cukorbetegséget, az elhízást, a csontritkulást és a mentális zavarokat, például a szorongást és a depressziót. A testmozgás a mozgásszervi egészség, a kognitív funkciók és az általános életminőség javításában is előnyösnek bizonyult.

A leírtak ellenére fontos, hogy a testmozgásra vonatkozó ajánlásokat az egyén egészségi állapotához, életkorához, fittségéhez, neméhez és konkrét egészségügyi problémáihoz igazítsuk. Egyes betegek – például előrehaladott szív- és érrendszeri betegségben, súlyos ízületi gyulladásban vagy más korlátozó állapotban szenvedők – esetében a testmozgási programokat esetleg módosítani kell a biztonság és a hatékonyság biztosítása érdekében. Ezenkívül a korlátozott alap aktivitási szinttel, vagyis a kisebb fittséggel rendelkezők számára általában a mozgás fokozatos elkezdése javasolt, gyakran alacsony intenzitású tevékenységekkel kezdve, és a tolerálhatóság szerint haladva.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy van-e azonosság vagy eltérés a rendszeres testmozgás és a gyógyszerek gyakran átfedő és eltérő hatásmechanizmusa között.

Néhány kulcsfontosságú összehasonlítóható szempont:

A testmozgásra jellemző mechanizmusok:
- Lokális, integrált és szisztémás hatások: A testmozgás egyszerre több szervrendszert is érint, sok szervrendszerre hat, például a szív- és érrendszer, a mozgásszervrendszere és az endokrin és idegrendszeri szervek, amely így ezeken a szerveken keresztül széles körű adaptációkhoz vezet, mint például a javuló inzulinérzékenység, a fokozott mitokondriális biogenezis, vagyis a megnövekedett energiaigényt fedező sejtszervecskék kialakulása, számának növekedése és ilyen az érrendszeri átalakulás is.
- Mechanikai és metabolikus ingerek: A testmozgás mechanikai terhelést, mint például a csontfeszültség, az izomnyújtás és a metabolikus stresszt, - például a szubsztrát-hozzáférhetőség változásai, reaktív oxigénfajták - okoz, amelyek sejten belüli, úgynevezett intracelluláris jelátviteli - molekuláról molekulára kialakuló  - kaszkádokat indítanak el, ami fokozatos hozzászokáshoz, adaptációkhoz vezet. Ezek a hatások a fizikai mozgás közvetlen eredményeként jelentkeznek

- -Autokrin, parakrin és endokrin miokin felszabadulás: A vázizomzat összehúzódása miokineket (például IL-6, irizin és mások) szabadít fel, amelyek lokális és távoli hatásokat fejthetnek ki, befolyásolva a gyulladást, az anyagcserét és idővel a szövetek regenerálódását.

A gyógyszerekhez hasonló mechanizmusok:
- Jelátviteli útvonal moduláció: Mind a testmozgás, mind a gyógyszerek befolyásolhatják a kulcsfontosságú jelátviteli útvonalakat. Például a testmozgás és bizonyos gyógyszerek aktiválhatják az AMPK vagy a PGC-1α útvonalakat, ezzel is javítva az anyagcsere-funkciót és a már említett mitokondriális biogenezist.
- Receptorok által közvetített hatások: Míg a gyógyszerek jellemzően, különleges térszerkezetük révén specifikus receptorokhoz kötődnek, a testmozgás által kiváltott biokémiai mediátorok, mint például a miokinek és az adipokinek különböző szövetek receptoraihoz kötődhetnek, intracelluláris jeleket indítva el.
- Dózis-válasz összefüggés: Mind a rendszeres testmozgás, mind a gyógyszerek hatása függ az inger nagyságától vagy  a hatóanyagok mennyiségétől – legyen az a testmozgás intenzitása/időtartama vagy a farmakológiai dózis – és így fokozatos válaszokat válthat ki. A hatások kinetikája és azok eloszlása azonban jelentősen eltér.

Összefoglalva az elmondottakat, bár a mozgás számos egészségügyi előnnyel jár, és számos terápiás megközelítés központi részét képezi, a testmozgást egyénre kell szabni az egészségügyi és edzettségbeli előnyök maximalizálása és a potenciális kockázatok minimalizálása érdekében. A testmozgás és a gyógyszerek hasonló intracelluláris útvonalakon és fiziológiai végpontokon, - például a jobb anyagcsere-szabályozáson vagy gyulladáscsökkentő hatásokon – konvergálhatnak. A testmozgás ezeket a válaszokat többtényezős mechanikai, metabolikus és endokrin ingereken keresztül éri el, amelyeknek jelenleg nincs közvetlen, egyetlen analógjuk a gyógyszerek farmakoterápiájában. A biológiai szervezetek ezen holisztikus szemléletmódja, annak  figyelembevétele különbözteti meg a testmozgás hatás mechanizmusát a legtöbb gyógyszer jellemzően célzottabb, úgynevezett receptor-ligand kölcsönhatásaitól.
 

További híreink